|
|
||
|
A dolgok az időbe rejtve jelennek meg,
Mint a múlt a jelenben
Vagy egy dal tökéletes soraként,
Elveszik idejüket
És mikor tovatűnnek,
Az idejüket magukkal viszik
És nem kaphatod vissza őket,
Mert az idő számukra lejárt
És az idejük velük ment,
Az ő idejük lejárt.
Itt a visszhangjuk,
Az idő visszhangja, amibe rejtve voltak;
Édes vagy keserű emlékű,
De csak egy visszhang mind, mind, amit elérek.
A Te visszhangod,
A Te visszhangod,
A Te visszhangod a Te idődben
Még mindig visszhangzik,
Mint egy csillag az égen,
Mint egy csillag felettem az égen
És az élete történetét
Visszafele mondták e fénysugár mentén,
De az elején…
Régen kihalt.